A keresés a cikk rovatnevében, címében, szerzőjének nevében, az absztraktjátban és a szövegében történik.

Gyerekek elég volt! Álljunk meg! Hát mi van itt?
 402
Herberth Attila megrendítő írása barátainkról, játékostársainkról, akik az utóbbi időben sorra itt hagytak minket…

Herberth Attila

Kezdte Kocsis Janó, aki halálával betöltetlen űrt hagyott mag után. Dacára annak. hogy finoman szólva is nem volt ideális gyeplabda alkat, az egyik legjobb játékossá vált. Hihetetlen improvizatív képességével még minket is, akik nap mint nap együtt játszottunk vele ámulatba ejtett, hát még az ellenfeleket. Gondolj bele nem is tudott futni és mindig ott volt a leggyorsabbak között. De ezért volt mindenki Janója? Sőt KOCSISJANÓJA? Ugye nem. Hanem azért, mert szeretetre méltó egyénisége. állandó jó kedve, bővérű humora minden társaságban közkedvelté tette és ez alól nem volt, nem lehetett kivétel a mi kis hoki csapatunk sem.

Emlékezzünk vissza milyen szívfacsaró élmény volt a terem emléktornáján hokizni. Az ott hordott, nevével feliratozott mez, hoki trófeáim egyik legértékesebb darabja. Ha kezembe kerül mindig jókedvű leszek mert eszembe jut Janó egy-egy jópofa beszólása. igen ez volt, bocs ez ma is az igazi KOCSISJANÓ.

 

De nem volt elég, mert következett Dávid Gyurika azaz, hogy pontos legyek A GYURIKA. Aki néhány hónappal azután, hogy a hoki évzárón, az Építők új generációjának játékát, többi öregfiúval közösen nézve röhögcséltünk és dumáltunk, egyszerre csak meghalt. Kérdem én milyen jogon hiszen ő, aki szememben mindig a megbízhatóság az állandóság jelképe volt, nem tehetett volna ilyet. Akire mindig lehetett számítani a pályán, a társaságban, a magánéltben, mindenhol. Gondoljatok csak vissza, könnyelműsködhettem a középpályán, hiszen A GYURIKA majd hátul helyrehozza a hibámat. Bajban vagy Horvátországban? Nem gond ott van A GYURIKA, majd segít, és így tovább.

Olyan védőjátékos volt, aki a természet törvényei szerint nem is létezhetett: pl. ha az egy szerű csatár nagy nehezen kicselezte és abban a tudatban, hogy már biztonságban van robogott tovább, egyszer a semmiből ott terem egy bot és elvette tőle a játékszert. Történt ugyanis, hogy A GYURIKA, mintegy két-két és fél métert megnyúlva utána nyúlt és kitempózva leszerelte. Tette ezt úgy, mint ami a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Azt hinné az ember, hogy nem volt a társaság középpontja, de sajátságos világlátása, humora nélkül elképzelhetetlen volt a csapat. A temetés után, mikor még egyszer összehozta a társaságot, mindenki azt várta, hogy mikor szól közbe egy jellemző, fanyarhumorú megjegyzéssel. Vártuk, vártuk, de nem szól közbe SENKI, és ami tragikus, már nem is fog sohasem. GYURIKA! Vedd tudomásul: hiányod pótolhatatlan.

 

És most jött a döbbenetes hír: elment, itt hagyott minket az az ember, az a JÁTÉKOS, akihez foghatóval nem találkoztam magyar gyephokipályákon. Igazi talentum volt (borzalmas ez a múlt idő). Tökéletesen ötvözte a magas szintű játékintelligenciát a briliáns technikai tudással, és ehhez társultak kiváló fizikai adottságai, a gyorsaság és a robbanékonyság – igazán szerencsésnek mondhatom, mondhatjuk magunkat, hogy egy csapatban játszhattunk.

Ilyenkor az embert megrohanják a régi emlékek: attól kezdve, hogy még mint gyerek, édesapja, Gyuszi bácsi elől menekülve, öccsével felmásztak az Építők nagytribünjének bádogtetejére a közös hokiélményeken, utazásokon, családi összejöveteleken át egészen az utolsó közös „fellépésünkig”, a gyeplabda napján megrendezett és persze megnyert öregfiúk-mérkőzésig.

Az ember önző, ezért a közös sikerek ugranak be először. Hiszen hogy is lehetne elfelejteni a közös gólörömöket, különösen ha a gólok az én átadásomból születtek, a tizenegyszeres közösen kivívott bajnoki címet. A válogatott sikereket: pl. amikor Rómában az ő két szenzációs szólógóljával és az én egy szerény találatommal három nullra legyőztük az olaszokat, a gyeplabda Európa-bajnokságon való részvételt. A szerepléseket külföldi klubokban. A vendégjátékunkat a bolognai csapatban, amikor az összjátékunknak köszönhetően elért góllal győzelemre segítettük vendéglátóinkat. A felejthetetlen utazásokat Cagliariban, Angliában, Bakuban stb. stb. stb.

Az Építők csodabuszán való vég nélküli utazások makaópartijait, a müncheni mérkőzések utáni sörözéseket, a vámolások izgalmait, és még sorolhatnám napestig. Nehéz elfogadni, de ennek most már visszavonhatatlanul vége.

Búszúzásként a szomorúságon és elkeseredésen túl nem lehet mást mondani: hiányzol, jó utat, BŐR!

 

 

 

 

 

 

 

© 2004 - 2021 Építők Hockey Club

Akkreditálás.hu
Rendszerünkkel teljes megoldást kínálunk az Ön által szervezett rendezvény résztvevőinek akkreditálására, regisztrációjára, és a szükséges akkreditációs kártyák (passok) elkészítésre, igény esetén online media regisztrációval.
HockeyAssistant3
Protálunk 2003 óta - elsőként - használja a HockeyAssistant-ot versenyeink eredményeinek nyilvántartására. A HockeyAssistant egy Windowsos szoftver, mely azért készült, hogy segítse a tornaigazgatók, csapatvezető, edzők, nemzetközi és a nemzeti szövetségek és végül, de nem utolsó sorban a klubok munkáját.